++SPONSOR++

Kritika az Érkezés című filmről

Vannak sztorik, amik megfogják az embert, és nem engedik el.

Nekem ilyen volt Ted Chiangtól az Életed története (a héten megjelent magyarul is), amit bő tíz éve olvastam először, és utána hetekig a fejemben volt, de még évek múlva is eszembe jutott. A mindenféle díjakat (például Nebulát) nyert kisregény a kortárs sci-fi egy sokat emlegetett csúcspontja, amiben vannak földönkívüliek, időkavarás és szerelmi szál, mégsem tudtam elképzelni, hogy lehetne ebből épkézláb filmet csinálni. A kisregény ugyanis nehezen megfilmesíthető konfliktusokra épül, illetve csavar egyet az ismerős alaphelyzeten, miszerint űrlények érkeznek a Földre. Egy Függetlenség napja-folytatásban ilyenkor már a harmadik percben robbanna egy CGI-nagyváros, de az Életed története cselekményének gerincét az adja, hogy egy nyelvész (és sok más kollégája) miként próbálja megfejteni a lények nyelvét és megértetni magát velük. És hát a nazális zárhangok elemezgetése egy filmben nem olyan izgalmas, mint amikor a plazmasugárvetők kánonban éneklik, hogy pjú-pjú (vagy ticsung-ticsung, ki hogy tanulta) 

Raádásul a földönkívüliek még csak nem is antropomorfok, mint a hasonló sci-fik nagy részében: Chiang elhajítja ezt a mankót, és a szó minden értelmében idegen élőlényeket dob a Földre, az emberek pedig nem tudják, mit kezdjenek velük (azt meg pláne nem, hogy mit akarnak). A nyelvészek egyik nehézségből a másikba esnek, mert a lények egészen más szabályok és inerciarendszerek szerint léteznek és kommunikálnak, mint azt mi a komfortos kis Földünkön megszoktuk. De a főhős, Louise Banks a megfelelő ember a lehetetlen feladatra: minden szabad percében az űrből jött nyelvet próbálja megfejteni, napról napra, hétről hétre építgeti a földönkívüli-angol szótárat, és annyira elkapja a flow, hogy egy idő után a idegen nyelv már a gondolkodására is hatni kezd – aminek eredményeként fel kell tennie magának a kérdést: mit is jelent az, hogy „egy idő után”.

Vannak sztorik, amik megfogják az embert, és nem engedik el.

Szóval el nem tudtam képzelni, hogyan lehet egy, a tudományos háttérinfókban boldogan tobzódó, Planckot és Fermat-t idéző, nyelvészeti problémákat boncolgató kisregényből jó filmet csinálni. Aztán megnéztem az Érkezést, és most én érzem kicsit szűkösnek a földi nyelvek lehetőségeit. Semmit nem akarok elmesélni erről a filmről, és mindent el akarok mesélni róla.
forrás: http://index.hu/kultur/cinematrix/2016/11/11/erkezes_arrival_amy_adams_ted_chiang_denis_villeneuve/

Share on Google Plus

About Farkas

    Blogger Comment
    Facebook Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése